Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
FANTASZTIKUS REGÉNY A XXI.SZÁZADBÓL.
IRTA
SZEMEREGYÖRGY.
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA
1911.
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
A Nemzeti Kaszinó társalgó-termében épen összeült volt a«szkupstina».
Vámházy, a világhirű tudós elmesélte (vagy hetvenedszer), hogy alondoni állatkertben nem egyszer sétált karonfogva az angolkirálynővel s egyben szemére hányta a magyar arisztokrácziának,hogy a tudományt nem becsüli meg benne az értéke szerint.
Tibay báró, a kinek a legroszabb időben (nagykövetjelöltkorában) kissé meglágyult az agya, a világbéke megvalósításának egyáltala kieszelt formuláját tálalta fel.
Kanut, de genere Megyer, a híres vadász, tigrisekre ésvadbakokra vadászott.
Klimanóczy végre, a megátalkodott firtli, ükanyja, születettPoniatowszka herczegnő szokásaival dicsekedett: megfürdette aszegény asszonyt szamártejben és exotikus pókok hálójából szövetettfátyolt az arczára; a mi mindenesetre szép fantáziára vallott, mertköztudomású tény volt, hogy nagyapától fölfelé -4- egész abirkák importálásáig bacsók voltak a Klimanóczy ősei.
A szkupstina egyéb tagjai egyelőre emésztéssel foglalkoztak ésbunkósvégű havannákat szivtak, az öreg Szentmarjay grófkivételével, a ki hortyogott…
– Az én dédanyám, a Poniatowszka, a lengyel király huga, –berregte Klimanóczy az orrán át, – olyan asszony volt, hogy sohasejárt gyalog még az egyik szobából a másikba se…
– Trara! Ilyet meg ne beszélj, – intette le a nagyősű férfiútMándoky gróf, miközben beletrombitált a zsebkendőjébe, – mertkinevetnek, tradradratta…
Klimanóczy megorrolt.
– Azt az embert szeretném én látni!
– Hát, – jelentkezett Mándoky, – mindjárt itt vagyok én magamla, hahaha, hihihi, bruhahihi…
Klimanóczy ágaskodni akart, de egy váratlan intermezzovisszalökte a székébe.
Klimm… bumm… durr!… Kivágódott a szárnyasajtó, meg becsapódottdöngő robajjal, kettészelve a csúfolódó Mándoky kaczagását.
Hatalmas öles férfi bukott be az ajtón és egy pár harcziaslépéssel a csillár alatt termett. -5- Frakkot viselt, de nem lehetettrászabva a frakk, mert csak a könyökéig ért az újja. Nadrágja alólis kilátszott a lakkos czipője füle… Első pillanatra egy vén betörőbenyomását tette: arcza veres volt, mint a karmazsin, szeme úgyvillogott, mint hiuzé az éjben, merész karvalyorra alatt keskenyajkak, pompás bajusz, hatalmas állkapocs. Alapjában impozáns férfivolt, de nyilvánvaló, hogy gonosz szándékkal robbant a nagy urakfészkébe, mert kihivóan előrecsapta a ballábát s le sem vette aczilinderét.
Az urak felugráltak. Gekszi grófnak torkába szaladt a szivarja,Szentmarjay felriadt álmából és segítségért kiabált. A többiek ismenekülni szerettek volna, de eszükbe jutott, hogy őseikgyávaságukon való szégyenükben megfordulnának kriptáikban, háthelyt állottak, csak a tudós szaladt el; annak még nem voltakősei.
És síri csend támadt a fényes teremben. Minden szem a vénbetörő kezére tapadt. Némelyek