Az eredeti képek elérhetők innen: https://hdl.handle.net/2027/nyp.33433089892420.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
– REGÉNY –
ÍRTA
BIRÓ LAJOS
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMIÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1914
Copyright1914.
A kék hajóraj második diviziója az imént kapott az első diviziózászlóshajójáról parancsot. A forró augusztusi nap alatt azonban ahadgyakorlat vége felé közeledett. Nyugat felől pontosan látszottakmár a támadó vörös hajóraj füstölgő kéményei.
A visszatérő páncélos cirkálók sietve menekültek be a sorhajókmögé és az első divizió zászlóshajója erre ontotta az újparancsokat. A négy fehér óriáshajó előbb füstölögve formált kettőssort, azután egyes sort, hogy nemsokára besorakozzék sajátzászlóshajója mögé egy egyenes sorba.
A két hajóhadosztály – négy-négy sorhajó – most csaknem egymagasságban gőzölt nyugat felé. A második divizió zászlóshajójánaka parancsnoki hídján ott állott Péter herceg, a hajóhadosztályparancsnoka. A messzelátót időről időre a szeméhez emelte ésidegesen, bosszusan és megvetően figyelte -4- az elsődivizió zászlóshajóján a jelzőárbócot.
– Nézze, – mondta – nézze Ridarsky, mit művel az ott. – Nézzeazt a lázas tevékenységet. – Mire azután ott leszünk a vörösekelőtt, nem tud már mit parancsolni, mert minden lehetségesparancsot kiadott.
Ridarsky báró, a herceg szolgálattevő kamarása, egy lépést tettelőre. Jóval kisebb volt a hatalmas termetű hercegnél; az arcaszögletes, a szája mosolygó, de hideg és elszánt. Előre lépettegyet és halkan nevetni kezdett.
– Mit nevet Ridarsky? – kérdezte a herceg.
– Fenség, – mondta Ridarsky mosolyogva – félek, hogy nem szabad…Nagy tiszteletlenség.
– Csak ki vele. – No, egy-kettő.
– Azon nevetek, – mi történnék, ha fenségednek most elfogyna atürelme, és a zászlók útján azt jeleztetné vissza: »kedves cousin,ennek már megint egy nagy szamárság lesz a vége«.
A herceg elnevette magát. Egy másodpercig szinte kísértéstérzett… mi volna, ha megtenné?… az egész hajóraj, amely őt imádjaés unokafivérét gyűlöli, ujjongana… a nagy hajók táncolnának aröhögéstől… és ez legalább nyílt szakítás volna,visszacsinálhatatlan botrány, vége lenne mindennek, -5- ő itthagynamindent, ugyis itthagy mindent, de itthagyná az emlékét egypéldátlan megfenyítésnek is, itthagyná is az emlékét annak, hogykérlelhetetlen ellenfelének a király előtt és ezer meg ezertengerész előtt vágta az arcába a megvetését…
De azután elmosolyodott. Gyöngéd pillantással nézte végigRidarskyt. Ezekért az ötletekért, a bátorságáért, a kíméletlenkritikájáért, a csipős szavaiért lett kedvence a fiatalkatonatiszt. Gyöngéden végignézte és komolyan mondta:
– Nem, Ridarsky. – Ellenség előtt vagyunk, – ha csakjátékellenség előtt is. – Egyelőre tegyük meg, amit parancsolnak; –ha szerencsénk van, nem rohanunk bele az ő záróhajójukba.
A pa