Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
MÓRICZZSIGMOND
SZÉPASSZONYOK HOSSZÚFARSANGJA
TÖRTÉNELMI REGÉNY AXVII. SZÁZAD
ELEJÉRŐL. BÁTHORYGÁBOR
ERDÉLYIFEJEDELEMSÉGE,
BETHLENGÁBOR
IFJÚKORA
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMIÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1922
AZ ÍRÓ MINDEN JOGOTFENNTART
10978. – Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
Ragyogó téli nap volt odakinn, február tizedike, vasárnap.
Az ajtónálló úgy elbámészkodott az ablakban, a kint ácsorgónépen, hogy maga is a fejét csóválta rá.
– De mi az ördögöt tudnak úgy csudálni ezeken az ablakokon, –mondta magában. A Szent Mihály temploma körül vastagon állt a nép,bundásak, meg darócosak vegyesen. Hidegnek kellett odakinn lenni,mer nagyon dugták zsebre az öklüket, s asszonyok nagyon húztáknyakba a kerek subácskákat, meg a posztó ujjasokat.
– Má pég csak déllére gyün meg a fiatal fejedelemasszony, –perelt velük magában a hajdulegény, – azt igen, annak leszlátattya, ha az meggyün, mer arra mindenki kiváncsi mien lehet,hogy a fejedelem mán egy esztendeje nem ereszti beErdélyországba…
Elmosolyodott, mert ő tudná az okát mér… Nagyon remek egy fiatalgyerek a fejedelem őnagysága, az asszonynak áspisnak kell lenni,hogy annyira nem kívánja…
De azér ezek a bámész városiak, a mégis csuda, hogy tudnak odalefagyoskodni…
A nagy mélázásba észre se vette, hogy a háta megett elsillant smár a kilincset fogja a szép kancellárné asszony…
– Nem szabad, – kiáltott rá olyan ijedten, hogy ő is megijedt,de az asszonyság is megállt… – Nem szabad bemenni! -4-
– Nekem se? – nevetett rá nagy szemmel a szép asszony, aki olyanszép volt az arany ruhájában, bő arany szoknyájában, mint egy aranykemence.
A hajdulegény nagyot is nyelt, mer ennyi aranyat még sose látottegész életibe s azt mondta:
– Még magának a magasságos jaó istennek, neki magának se!
A szép asszonyság felemelte a karját, s csókra nyújtotta azt adrágalátos gyönyörűséges fejér kezét:
– Hagyd csak Lukcsi fiam, csak egy félpillantatra nézek be…
Avval bebillent a nehéz zöld ajtón.
A hajdulegény az üstökét vakarta: hű atyaisten, – mondta alföldiszójárásával, – hogy micsoda ménkű pofontok lesznek ebbűl.
Az asszony azonban átsuhogott a két fegyverszobán s az ablakonbesütő nap amint aranyruhájára rávillant, kigyúltak a falak shetykén csillogtak fel a fekete, füstös boltívek alatt felaggatottfegyverek.
Be sem kopogtatott, kissé hallgatózott, s benyitott.
A fejedelem hálószobája fullasztó meleg volt. A fejedelem márteljesen felöltözve készen állott, a tükör előtt nézte magát, azöltöztető komornyikja olyan mosolygással gyönyörködött benne, minta szakács a jól sült kalácsában.
Habos selyem dolmány volt a fejedelmen, sze