| Megjegyzés: | Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam |
Regény
Irta
Kádár Lehel
Budapest, 1918 Singer ésWolfner kiadása
Minden jogotfenntartunk, a fordításét is.
Copyright by Singer& Wolfner, Budapest, 1918.
Budapesti Hirlapnyomdája
Nucikaemlékének
A Medve-utcán egy reggel nehéz stráfkocsi dübörgött keresztül ésmegrázta az ablaküvegeket, melyek mögött fehér csipkefüggöny őrizteaz asszonyokat és lányokat. A Medve-utcában ugyanis alacsonyak azablakok és aranyszín haja van az asszonyoknak. Az ilyen hajrasóváran száll a férfinézés, mint a virágra a galagonyalepke. Azilyen hajat el kell rejteni olyankor, ha kibontva ömlik végig avállon, mely világít, mint a fehér alabástrom. Csak csendeséletűasszonyoknak van ilyen fehér testük, asszonyoknak, akik kevesetvetkőznek és csak vasárnap délelőtt öltöznek suhogó selyembe,amikor misére szólnak a szakállas barátok harangjai. A szakállasbarátok csak háromszor látnak életükben vizivárosi asszonytközelről. Először akkor, amikor keresztelnek, másodszor, amikorösszeadják valami ropogóscsontú kézművessel, harmadszor pedig,amikor fáradt-csendesen lefekszenek pihenni egy nehéztölgyfakoporsóba, melyet mérték után gyalul össze aGyorskocsi-utcai asztalos…
Amikor az a nehéz stráfkocsi felcsörömpölte a Medve-utcát,hajnal volt és meglebbentek a függönyök, s kiváncsi pillantásokszálltak bele a májusi reggelbe, mely mosolygós vala, mint ajókedvű királykisasszony, ki szépet álmodott. A pillantásokharagosak voltak, mert május elsején bokrétás legények -4- szoktákfölkelteni az álmodókat. Bokrétás legények, kiknek fekete süvegjeorgonavirággal van kitollazva és ménkü nagy trombitát recsegtetneka Fekete Medve sarkán. A nóta kényelmesen cammog bele asikátorutcákba, a taktusa illedelmes, mint a misére suhogópolgárasszony. A bombardon vartyog, a szárnykürt rikácsol és aklarinét nyafog, mint a válogatós gyerek. És mégis szép a dal, melykiszáll a trombitatölcséren, mert ott fogant valahol csendes németvárosokban, ahol szigorúan ki vagyon mérve az emberi élet, mint aZöldhordónál a korsó sör és csak vasárnap délután érnek rá akézművesek arra, hogy olyasmit cselekedjenek, mit hétköznap rövidenbutaságnak hívnak az iskolamesterek. E vasárnap délutánok hangulataszorong benne a dalokban, melyeket hétköznap csak a leányoknak vanmerszük dudolni titokban…
Hogy nem a trombitások keltették fel a Medve-utcát, haragostűzzel szikráztak az asszony- és leányszemek. Akkor meg éppen,amikor meglátták a kocsit. A szekéren ugyanis mindenféle lim-lomdagadozott, melyekről azt se tudták a jó pugrisok, hogy mire való.Nem látták a becsületes százfiókú sublátot, melyben kényelmesenelszunnyad a fehérnemű, nem az almáriumot, melynek torkábóllevendulaillat felhőzik elő. A kényelmes ágyak tornyos feje semhivalkodott a kocsi tetején s az asszonyok szemében az a kérdéségett csodálkozva: vajjon hol és mit álmodnak ezek az emberek? Mertarról m