Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 239. oldalontalálható.
KÓBOR TAMÁS
*
ELBESZÉLÉSEK
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA.
1909.
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
Az olvasztó kemenczénél állanak ketten, félig meztelen, kormosmunkások. Megnyitják a csapot, a fehér folyós érc sisteregve szaladle a vederbe, a két ember rudat dug a vödör két fülébe, úgyszaladnak vele az agyagformához, a hova beleöntik. Hat lépésrőlhárom úr áll, czilinderrel a fejükön, keztyü a kezükön és szivar aszájukban. Nagyon kiváncsiak voltak megtudni, mint lesz az ércbőlhamutálcza. Egyikük a nagyságos igazgató ur.
A két munkás végzi a dolgát, mintha vakok lennének. A három úrmegelégelvén a mulatságot, odébb áll, az eszterga-műhelybe. A kétmunkás utánuk néz, egymásra néz, aztán megállnak a munkában ésbeszélgetnek. -4-
Az egyik: Láttad?
A másik: A mi a szájukból kibűzlött, a füst, maga megérikettőnknek a napibérét.
Az egyik: Tizezer forint a fizetése az igazgatónak, azért, hogypöfékeljen és ha kiváncsi ficsurok jönnek hozzá, elvezesse ide,mint valami állatseregletbe.
A másik: Tizezer forint! A multkor kezdtem számolni, hogy hányévig kellene élnem, hogy tizezer forintot megkeressek. Egy évbenháromszázhatvan forintot, tiz évben háromezerhatszázat, háromszortiz esztendő alatt – talán! Harmincz esztendő keserves izzadás,fázás, csontőrlés és hússzaggatás azért, a mit ez az ember egy évalatt kényelmes üléssel és levelek aláfirkálásával keres.
Az egyik: Pajtás, le kellene őket önteni ilyen vederrel, az egykicsit fölmelegitené a szivüket.
A másik: A multkor láttam őket Budán. Végig robogtak a gyárkocsiján – tizezer forint mellett a gyár még lovat, kocsist,equipaget tart mellette, úgy ültek ott a selyempárnákon, mint azistenek. Az asszony csupa hab és csipke – az arcza csupa rózsa, ahaja… Az én feleségem öt év előtt -5- még az iskolába járt, hamvasvolt, mint a baraczk, üde, egészséges és szép, – ma húsz éves ésarcza fakó, haja durva, az idegenek anyókának szólitják. Hát ezértfekete a bőröm a csontig? Annak az asszonya ifju marad a haláláig,mert az ura nem dolgozik, nekünk az Isten is megtagadja azifjuságot, mert nincs pénzünk!
Az egyik: Nincs pénzünk, azoknak meg nincs istenük!
A másik: Nekünk sincs.
A gyár irodája, este nyolcz órakor. A gyár alszik, minden másablak sötét. Az igazgató a divánon fekszik és hevesen szivarozik.Aztán fölpattan:
– Eh, gyi te rossz ló, ha belégebedsz is… dolgozz!
Odaül a kényelmes karosszékbe és fejét két tenyerébe fogvaolvas, aztán fogja a czeruzát és számol, aztán fogja a tollat ésir. Mennél tovább foly a munka, annál gyorsabban váltakozik aczeruza, meg a penna. -6- Végül majdnem önkivületben van, csakugyrobog előre és a papirosok nyöszörögnek, mintha legázolná őket.
Egy óra multán nézi az óráját. Kilencz.
– Vacsorálni – mormogja, aztán előszed egy üveg cognacot ésnagyot húz b